- Mert mi leszünk a manók! - kiabáltam ki a fülkéből
Hallottam ahogy Rosa sóhajt, és láttam magam előtt ahogy forgatja a szemeit. Nem érti, hogy tudtam rá venni őt erre. Igazából én se tudom hogy sikerült. De a lényeg az az, hogy sikerült!
- Amúgy miért is kell a WCben öltöznünk, és miért nem az öltözőben? - morogta a havernőm
- Mert az öltöző most már lassan koedukáltnak számít! Több ott benn a fiú, mint a lány, pedig lány öltöző!! - kiabáltam át a szomszédos fülkébe, ahol most már Rosa öltözött nagy durcásan.
Karácsonyi buli volt ma. De S. A. módra! Reggel nyolctól éjfélig tartó bulit minden diák imádta. A megszervezés ára ugyan annyi volt mintha egy egyszerű bált akarnánk csinálni (sőt talán olcsóbb is, mer az összes díszeket mi diákok csináljuk) de a bevétel sokkal több. Dél előtt még mindenki hülyül, és az osztály teremben barmul. Délben felszolgálják az ebédet. Konkrétan csak az ennivalóra kell költeni a szervezőknek, hsz az iskola zenekar gondoskodik a zenéről, a díszeket a kreatív szakosok csinálják. Így az ebéd igazi lakoma! Délután jönnek a szerepjátékok, este pedig a tánc. Én imádom!
- Rosa, kész vagy már?! Mindjárt kezdődik a szerepjáték! - dörömböltem a fülke ajtaján.
Rosa nagy mérgesen kitrappolt. Zöld mikulás ruha díszelgett rajta. Hasonló mint az enyém, csak az enyém piros.
- Na, csinos vagy! - mosolyodtam el
- Nagyon! - sóhajtott Rosa - Mennyünk, mer lecsesznek!Bólintottam. Kisiettünk a mosdóból, egészen a torna csarnokig rohantunk, ami a platform manó cipőnkben igen nagy teljesítménynek számított.
- Leigh! - ugrott barátja nyakába havernőm - El sem hiszed mibe kényszerített ez a szörnyeteg! - mutatott rám - Fel kellett vennem ezt a borzalmat!!
- Hát akkor, nézd. A te szörnyed haverja pedig engem ebbe rángatott bele! - mutatott a fiú nevetve a szarvas agancsaira.
Lepacsiztam Alexyvel.
- Megcsináltuk! - vigyorogtam
- Prók vagyunk! - ölelgetett meg a kékség. Rajta is a rénszarvas jelmez volt. De a franc tudja honnan, elő kerített egy két méteres cukor botot.
- Az igazi? - mutattam a édességre
- Még jó hogy! - vigyorgott
- Honnan van? - kerekedett el a szemem
- Ebay!
- Te komolyan ebayről rendeltél cukrot? - nézett Alexyre elborzadva Rosa.
- Jap. Mér ne? - vont vállat Alexy, és a magasba tartotta a botot, ezzel elhárítva a nyúlkáló karjaimat.
A torna csarnok zsibongott, mindenki a szerepjátékra készülődött.
Pár óra erejéig el játszuk, hogy Télapó műhelyében vagyunk. Mindig egy 12.es a Télapó. Nagyon vicces szokott lenni ez az egész.
Láttam ahogy az igazgatónő, Mrs. Directrice feltipeg a színpadra, abban a rémes rózsaszín kosztümjében. Beszélt pár szót Mr. Faraizevel és Borisszal. Mr. Faraize az o.főnk Borisz pedig a tesi tanár. Majd a mikrofonhoz vonult, hogy belekezdjen a prédikációjába. Dimitry, az iskola titkár a maga elegántos módján loholt utána. Biztos valami roppant "fontos" dolgot akart közölni vele. De a nőci mit sem törődve vele, köhintett párat, és belevonyított a mikrofonba. Olyan decibellel üvöltött bele, hogy nem is kellett volna a hangosítás. Szerintem biztos azt hitte az a cucc ott csak dísz.
- Kedves diákjaim! - rikácsolta - Most megnyitom a szerepjátékot! Ettől a pillanattól kezdve, az az pontban 13 órától, egészen 17 óráig csak a maguk szerepének megfelelően viselkedhetnek... - elsorolta a dög unalmas szabályokat, amik szinte az alapvető dolgokat tartalmazták: 18+os tartalmat elutasítjuk a trágár beszéddel, együtt, kárt nem teszünk a másikban stb... Már majdnem elaludtam mire befejezte.
- Nos, kedves Rosalya manó elvtárs, nekünk a feladatunk az állatok gondozása, úgy hogy vigyük szépen ezt a szép kancát és a jól megtermett csődört az istállóba! - fordultam Rosahoz tök komolyan, mire mind a négyünkből kirobbant a nevetés.
- Kanca? - röhögött Alexy - mégis melyikünkre mondtad?
- Rád! - nevettem - A fiúkat szereted, a lány öltözőben öltözöl, lány mosdóba jársz, és plázázol velünk. Papíron lehet fiú vagy, de amúgy meg lány!
- Kösz! - nevetett
- De azér szeretlek! -ölelgettem meg
- Khm... - az igazgatónő rosszalóan nézett ránk - 18+os jelenetek nem kellenek...
- Nyugodjon meg Mrs. Directrice! - emelte fel védekezően a kezét Alexy - Akkor kellene aggódnia, ha Kentint ölelgetném!
A nő csak forgatta a szemét és elment, mi meg röhögtünk.
- Tényleg! - csaptam a homlokomra - Yait nem láttátok?
- A sarokban duzzogott az előbb. Szerintem most esett le neki, hogy tényleg hóangyalnak kell lennie. - bökött a lelátó felé Leigh.
- Mindjárt jövök! Rosa manó elvtárs, addig vigyázz a jószágokra! - azzal elrohantam a lelátó fele. Már majdnem beértem a székek alatti részhez, de még mindig halottam Rosa jellegzetes kacagását.
- Yamihi? - szólongattam az iker húgomat - Yai hol vagy?
- Itt! - lengette meg sápadt kezeit.
A földön feküdt, pántos fehér-kék angyal ruhája elterült a parkettán körülötte. Hóangyal szárnyai pedig elhagyatottan feküd mellette.
- Épp haldoklom, szóval ha megbocsájtasz... - nézett rám unott arccal
- Nem bocsájtok meg! Nem döglesz meg, mer nincs szíved itt hagyni drága nővéredet! - néztám rá a kiscica arcommal.
- Ja, a drága nővéremet, aki idősebb nálam 7 perccel, még is alig ér a vállamig... - nevetett fel
- Hééééé! - böktem oldalba - Ne kezd már megint!- Kérésed számomra parancs, Törpilla! - nevetve felült - De akkor sincs kedvem hóangyalkodni!
- Gondolj a félévi töri négyesedre! Faraize azt mondt megadja neked ha hóangyalkodsz! - érveltem
Yai csendben nézett rám. Mérlegelt. Egy pár perc múlva rájött hogy ez jogos, így sóhajtva felkapta angyal szárnyait, és kimásztunk a lelátó alól.
Yamihi az ikrem. Elméletben egypetéjűek vagyunk. De én anya rózsaszín haját örököltem, még ő a Nagyi láng vörös fürtjeit. Mind kettőnknek kék a szeme, de z övé szép sötét tengerkék, még az enyém inkább türkiznek mondható. Ő szép magas, megfelelő női idomokkal áldotta meg az anya természet, és egyszerűen olyan gyönyörű! Én pedig 15 éves létemre magassarkúban sem ütöm meg a 150 centit. Nem vagyok annyira deszka, de ha egy fiút akarnék cosplayezni, akkor egyáltalán nem lenne szükségem arra, hogy lefáslizzam a melleimet. Szépnek talán szép vagyok, de gyönyörűnek egyáltalán nem lehetne mondani, mint drága ikremet.
- Nem tudod manó, hogy hol van a Krampuszok rezidenciája? - kezdett bele Yai a szerepébe - Fontos tárgyalni valóm van a Fő Krampusszal!
- Az aulában van a gyülekező helyük! A büfé mellett, a társlgó részlegben! - válaszoltam kuncogva a "feljebb valómnak". A Fő Krampusz Castiel volt, Yamihi húgocskám szívszerelme. - Engedelmével vissza mennék Rosa manó elvtársamhoz. Két megtermett rénszarvast kell ellátnunk! - pukedliztem egyet, és rohantam Rosalyékhoz.
- Asa manó ELFtárs! - rohant hozzám nevetve Rosa [elf jelentése angolul manó] - A kanca rénszarvas párosodni akar!
- Ivartalanítani kellene... - nevettem fel - Ha jól sejtem akkor Kentin manó elftárs lehet a dologban!
- Pontosan! Még jó, hogy Kentin manó elftárs az édesség részlegen van! - lépett mellénk Leigh
- Csend! - intette le Alexy megjátszott méreggel a fiút - A rénszarvasok nem beszélnek!
- Te is rénszarvas vagy, te buzi! - nevettünk fel egyszerre Rosával.
- Ja, tényleg! - vigyorodott el Alexy - Leigh! beszéljünk a rénszarvasok nyelvén!
- He? - nézett rá meghökkenve a fiú
Alexy ezt figyelembe se véve felnyerített, mire többen is felénk kapták a fejüket, mi meg Rosalyával a nevetéstől nyerítettünk fel.
- Alexander! - lépett mellénk Mr. Faraize - Azt hittem azért ennél jobb a magatartása!
- Látszik, hogy csak heti 3 órát van az osztállyal... - motyogta a kékség
- Tessék?! - húzta össze a szemöldökét az o.fő
- Azt mondtam, elnézést kérek! - préselte ki a fogaiközt Alexy. Látszott rajta, hogy nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy ne röhögje képen a tanár urat. Rosával mi egymás száját fogtuk be, mert már minket is fojtogatott a nevetés.
Mikor végre valahára Mr. Farize hallótávolságon kívül ment, a földön fetrengve nevettünk.
- Manók! Miért nem csináljátok a dolgotokat?! - ált meg mellettünk az egyik 12-es manó főnök. Húúú... basszus! Ő pont az állatgondozók főnöke volt! - Mint látom, a Fő rénszarvas maguknál van. Kérem vigyék őt, és a.... - elgondolkozva nézett Alexyre - másikat az istálló részlegbe!
- Igen is! - bólogattunk nagy bőszen Rosaval, majd ő Leigh, én pedig Alexy kantárját ragatuk meg, és a torna csarnok istálló részlegébe ráncigattuk őket.
- Nos... hú... mit is kell most ezekkel csinálnunk? - súgtam manó elftársamnak.
- Meg kell őket etetnünk. A büfében adnak szalma cukrot, amit majd oda kell nekik adnunk! - súgta vissza.
Kikötöttük a két fiút, és megindultunk az aulába.
A büfé előtt hatalmas sor állt. Már fél órája ácsorogtunk ott, mire már félúton lettünk a sorban.
- Hali! - intettem Castielnek.
- Sziasztok! - intett vissza nekünk egy fél mosoly kíséretében. Yai már nem volt itt vele, tehát a hóangyal főnök őt is megtalálta. Gihi.Castiel mellett Dakota terpeszkedett el. Mindkettőjükön az elő írt krampusz egyenruha volt, de az ördög szarvat levették a fejükről, a (műanyag)vasvilláik pedig a földön hevertek. Dake eléggé pedomacis vigyorával méregetett engemet, majd rám kacsintott. Még a hideg is kirázott, basszus!
- Miért nem ültök le mellénk egy kicsit? - ütögette meg maga mellett a helyet a szőkeség.
Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy vajon mennyire csíphet az, ha jól rá csapok a bőrnadrágos combjára? Remélem nagyon... de amilyen perverz disznó, még élvezné is!
Végülés a rengeteg idő múlva végre ott hagyhattuk z aulát, bőrnadrágos krampusz fiúkkal, az édesség részleges manókkal, és a vihorászó, ribancos krampusz lányokkal együtt.
- Na végre! - ugrott a nyakamba Alexy - Azt hittük már, hogy megettek a krampuszok, vagy az édességes manók belesütöttek a sütikbe!
- Helyesbítek! Ő hitte azt! - jelentette be Leigh
- Öm.. Alexander... - sziszegtem - Hálás lennék ha lemásznál rólam! Tudod, a lábam nem bírják el a te súlyodat is...
